Üdvözöllek!

Szeretnék bemutatkozni.
A nevem Léport Péter.

A sport gyerekkorom óta része az életemnek: a foci volt az a közeg, ahol elkezdtem a sport alapjait lerakni. A „csúcson kell abbahagyni” nálam tényleg érvényesült — elengedtem a pályát, de a sport iránti szeretet megmaradt.

2009-ben, a honvédségnél találkoztam először az ultrafutás világával. Az egyik kiképző olyan amerikai távokról mesélt és teljesített, hogy csak tátottam a szám. Lehet, hogy félig igaz volt, lehet, hogy nem — de az biztos, hogy futni tényleg tudott. Talán innen jött az a kíváncsiság és tisztelet, ami végül a futáshoz vezetett.

Hol futottam, hol nem — az életszakaszaim szerint. Ha fogyni akartam, előkerült a cipő; ha minden rendben volt, felszaladt pár kiló. Elég nagy amplitúdóval működtem.

Közben elkezdtem követni Bogár Janit és Bódis Tamást, akikre azóta is felnézek.

2017 körül, a tűzoltóságon álltam a laktanya udvarán, amikor épp zajlott a Miskolc–Kassa 117 km. Irigykedve néztem a futókat, és megfogadtam: egyszer én is ott leszek.

Akkor még hihetetlennek tűnt, hogyan képes bárki ekkora távot teljesíteni – ma pedig már azt keresem, hogyan tudok másoknak is segíteni abban, hogy eljussanak a saját határaikig, vagy akár túl is lépjenek rajta.

Ha szeretnél tudatosabban, célra tartva futni, és jól jönne egy edző, aki veled együtt gondolkodik, akkor jó helyen jársz. Örülök, hogy itt vagy.