Avagy miért kell futni -7 fokban ekkora távot.

Az első évzáró vagyis inkább már évnyitó tapasztalatom osztom meg veletek.

Karácsony előtt pár nappal pattant ki a fejemből egy gondolat, -mi lenne ha- körbefutnám a tavat?

Ezen gondolat megszületésekor meg bőven plusz fokok voltak még reggel is.

Szóval akkor jó ötletnek tűnt.

Csak a szűk köröm tudott róla ,szóval nem vertem nagy dobra.

Aztán bőszen belevetettem magam az időjárás előrejelzések elemzésébe.

Egyre rosszabb lett a helyzet mivel közeledtek a nagy mínuszok.

Első gondolat az volt hogy engedjük el ,mivel ez nem verseny ,itt nem vár senki a célban ,nem durran a pezsgő.

Aztán milyen ember a ultrafutó, elkezd azon agyalni, hogy milyen plusz dolgot tud adni neki egy ilyen futás.

Sosem futottam ilyen hosszút ekkora hidegben. 

Itt az ideje megnézni ezt is.

Egyedül terveztem , hátamon a camelback benne a vízzel, gélekkel és egy váltó pulcsival.

Szóval volt rajtam a ruhám kívül 3 kg biztos.

Az ultrafutók bohókás (hülye)emberek szokták mondani; én sem vagyok kivétel, viszont

az eszem nem ment el teljesen, így tudok (próbálok) mérlegelni az adott helyzetben.

Éjszaka nagyon szarul aludtam ,szerintem egybefüggően max 2 órát.Persze mikor máskor nem működik az ébresztő -hát reggel.

Szerencsés vagyok, hogy magamtól felébredtem. 5:00 kor összekaptam magam és irány a gát.

-7 fok enyhe hideg szél.

Ott állok a gáton, sokat nem gondolkodtam kezdjünk futni mert hamar hazaút lesz a vége.

Szépen haladok a korom sötétben megvilágítva a fejlámpámmal az utat.Sehol egy lélek.Csak a kis piroska vonat zakatol el mellettem és tűnik el a nagy feketeségben.

A tempó az elején jó volt, 8 km után “gyors” frissítés géllel és vízzel.

Aztán elértem a 16 km-et .

Itt ismét frissítés ,lemegy a liquid gél majd szívnám a vizet ,de semmi nem jön belőle.

Bazz+ ez befagyott.

Fogdosom a derekamnál lévő kabát alját amiből  jég darabok peregnek ki.

Itt volt az a pont amikor mérlegetem.

Egyedül vagyok , nincs segítség , hideg van, vizem nincs.A rizikó faktor megnőtt.

Itt kezdődött a folyamatos matekozás, hogy meddig menjek víz nélkül.

Első gondolat 20-nál hátra arc, de milyen az ultra futó -nehogy már “csak” maratont fussak- legyen 25 km és megyünk vissza.

Ez még egy biztonságosnak gondolt távnak tűnt.

Ahogy haladtam vissza a frissítéseknél a gél kívánta a vizet én meg vártam ,hogy visszaérjek Füredre mivel ott csak akad egy kút.

Küzdelmes volt, Füredre érve egy kis utcában megpillantottam egy kutat.

Jött a nagy sóhaj és megkönnyebbülés lelkileg— ott a megmentőm— ,persze csak ha működik.

Működött.

Innen már Poroszlóig nyugodtabb lelkivilággal vágtam neki az utolsó 8 km-nek.

A kis piroska még dudált nekem 2-őt és biztattak a mozdonyvezetők.

Szépen öregesen becammogtam Poroszlóra közben egy két helyen lőttem pár fotót a Tisza-tó csodálatos tájáról.

Örültem is hogy ez is pipa lett ,még ha nem is mentem körbe egy szép 50-es sem rossz.

Másik levont tanúság ,hogy macerás  géllel frissíteni.

Keresni a táskában majd vizet inni rá.

Ez ultrákon nem az én világom.

Maradok a folyékony ch-nál ami könnyebben és gyorsabba hasznosul.

Talán 2026-ban kegyesebb lesz velem az időjárás